2011. 01. 15.
Első levél
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hát utazom megint, édes öcsém, a messzi északra a régi rokonokhoz. Joggal kérdezheti kegyelmed, mért pont oda, kételen kell mennem, vagy magamtól, megbolondult tán az elmém, vagy fagyni vágyom? Nos, az egyik a', hogy particularis dolgaim valának ott, másik a', hogy Fortuna meglátogatott. Ezzel causa finita.


 
A tél Pestbudán is igen kemény, penderítik a havat jobbra-balra, egész compánia ügyködik azon, hogy mielébb elindulhassunk. Utastársaim különféle nációkból valósiak, de jönnek velem bujdosó magyarok is. Mellém egy testes magyar férfiember ül. Kellett volna látnia az arcomat kedves öcsémnek, amikor a behemót nagy magyar elfoglalta a helyét. Hát nem egy bel ami volt, az biztos. De mit érdekel engem, milyen az ábrázatja! Reménylem, nem teszi nehézzé az utazásom ceremoniáját. Mert micsoda szép állapot ez: reggeli Pestbudán, ebéd Helsinkiben. Hála legyen a Nagy Égi Fejedelmünknek ezért. Mi jó az égben repülni a nehézkes földön járás után! Már hoznak is egy-egy fincsa teát, másnak fekete levest, egy-két angol szó után jön a hosszú magyar hallgatás. Mégis, nem kínos ez a csend, feltölti a lelket. Bár úgy maradott volna sokáig a testes úr éberen, de elaludott, és ceremonikus horkolásba kezdett. Ha meg nem horkolt, hát köhögött. Azon elmélkedém elhúzódozva tölle, ha rajtam múlana, mit ohajtanék inkább, a horkolását vagy a köhögését. Hejában gondolkodám hosszú perceken által, mire végtire majdnem kitisztult az elmém, és megjöve a szó a számban, de a hánkódás megint elbódította a főm. Mikor megébredtem az éktelen köhögésre, akkor végre kimondám, inkább horkoljon, mintsem köhögjön. Magamot védém, hisz a levegőben is megbetegedhet az ember, nemcsak a földön.
 
Édes öcsém, tudja kegyelmed, egy óráig való lelki gyötrődés és bú sokkal nehezebb egy napi kapálásnál. Amint ezt általláttam, vettem az apróbb bagázsiámat és általültem egy másik helyre. Ottan aztán egy szerelmetes fiatalember sirámait hallgatám, lehetetlen volt a szívnek rajta meg nem esnie vala. Távol legyen töllem a szerelmi tanácsadás, hisz akkor personalis adnám magamnak a jobbnál-jobb ideákat, de hát ha megkövetelik az embertől, mit is tehet. Javallottam neki, hogy semmit se tegyen herdeburdi módra, csillapítsa meg a lelkét. Mert akármilyen bőségben és jó állapotban legyen is a test, de ha az elme nem vidám és nem csendes, a test is ahhoz alkalmaztatja magát. A derék finn fiatalember lelki egyepegyéje némileg csillapult a szívtelen magyar leán iránt.
 
Hát édes öcsém, nem volt unodalmas ez a két áerban töltött óra, de ne szomorkodjunk azon, ha a dolgok úgy nem folynak, ahogy nékünk tetszenének, mert az aki a jövendőt igazgatja, azt is tudja, hogy mint kell folynia azoknok. Most leszállunk, irtóztatóan szép így felülről a finn tél. Bárcsak itt ülne kegyelmed mellettem, de hejában, talám majd egyszer.  



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés